Sok fiatal érzi úgy, hogy „nincs motivációja” – mintha várnia kellene valamire, ami majd egyszer kívülről megérkezik. Pedig a tartós motiváció nem külső jutalmakból vagy szüntelen elvárásokból fakad, hanem belülről épül fel. Ez a belső hajtóerő teszi lehetővé, hogy a nehezebb időszakokban is kitartsunk, és valódi örömet találjunk abban, amit csinálunk. De hogyan találhatja meg ezt egy mai fiatal? Három alapvető forrás segíthet: önismeret, értékek és jövőkép . 1. Önismeret: Ki

Sok szülőben ott motoszkál a kérdés: „Mi lesz belőle? Merre indul majd? Hogyan fog boldogulni?” És közben gyakran az az érzésük, hogy a kamasz gyermekük teljesen bizonytalan a jövőjét illetően . Nem érdekli, nem beszél róla, vagy ha mégis, akkor egyik nap ezt mondja, másnap annak az ellenkezőjét. Ez rengeteg feszültséget szülhet. Hiszen szülőként természetes, hogy szeretnénk biztonságban tudni a gyerekünket, és látni, hogy jó úton jár. De van egy fontos felismerés:👉 A bizony

Sokszor halljuk: „Majd úgyis eldönti, amihez kedve van…”  vagy „Én se tudtam, hova menjek, mégis ember lett belőlem.” Ismerős? Csakhogy maapság pályát választani nem luxus, hanem túlélési stratégia . Egy fiatalnak legalább 20–25 személyiségjegyét, és egyébb szempontokat  kell összehangolni ahhoz, hogy valóban megtalálja a neki való pályát. Ez nem kényeztetés, hanem a legjobb befektetés. Miért? Mert ha nem elég megalapozott, akkor jön a lemorzsolódás, az újrakezdések, az elves

Na, beszéljünk nyíltan. Ki választ pályát? Nem a szülő. Nem a tanár. Nem a pályaválasztási tanácsadó. Hanem a fiatal maga . Igen, ő az, aki végül odaáll az elvárások elé, ő végzi el a képzést, ő éli meg a mindennapokat. Akkor miért van az, hogy a szülők, tanárok és mindenféle “felnőtt okosok” gyakran úgy érzik, a meg kell mondaniuk a választ? Pedig a szerepük óriási – csak nem ott, ahol gondolják. A szülő dolga Nem, nem az, hogy kijelölje az utat: “Fiam, orvos leszel, pont.”

Sokan azt gondolják, hogy a pályaválasztási döntés egyik napról a másikra megszületik – de a valóság egészen más. Egy fiatal szívében és fejében nem lehet néhány hét alatt felépíteni azt a biztos alapot, amelyre a jövője épül. Az elmúlt 16 év tapasztalata  azt mutatja, hogy még akkor is, ha egy intenzív másfél hónapos folyamat alatt a fiatal feltérképezi érdeklődését, képességeit, értékeit, személyiségét , és közben alapos munkaismereti és munkaerőpiaci tudást  szerez, a dönt

Képzelje el: ott ül a gyermeke a középiskola végén, előtte egy papírlap tele szakokkal és iskolanevekkel. A tanár azt mondja: „választani kell”. A barátok már döntöttek, valaki „csak úgy” beadja oda, ahová a többiek. És az Ön gyermeke? Választani kénytelen – úgy, hogy közben senki sem tanította meg neki, hogyan kell jól dönteni. A pályaválasztás nem játék. Nem arról szól, hogy mit szeret csinálni egy tinédzser „éppen most”, hanem arról, hogy milyen jövőt épít magának. Ahhoz p