„Miért nem beszél a gyerekem velem úgy, mint régen?”

Sok szülő fordul hozzám azzal, hogy:

„A kamasz fiam/lányom alig beszél velem. Egy-egy szó, morranás, vagy csak egy vállrándítás a válasz. Pedig régen olyan jókat beszélgettünk...”

Ha te is így érzed, fontos tudnod: nem vagy egyedül, és nem rontottál el semmit.

A kamaszkor természetes velejárója az, hogy a gyerek leválik, önállóvá válik. Ez gyakran azzal jár, hogy kevesebb szót kapunk, több ajtócsapódást, és sok-sok csendet.

De van egy jó hírem: a kapcsolat újraépíthető. Sőt, még mélyebb is lehet, mint korábban – csak más alapokra kell helyezni.

Ez a blogposzt-sorozat azért indul, hogy kézzelfogható kommunikációs kapaszkodókat adjon neked – minden héten, kis lépésekben.

E heti gondolat:

🧩 A kapcsolat a bizalmon áll vagy bukik. És a bizalom abból születik, ha a kamasz érzi:

• nem akarod megjavítani,

• nem akarod irányítani,

• hanem érteni akarod őt.

Ez a hét arról szól: Figyelj! Kérdés nélkül. Tanács nélkül. Reagálás nélkül.

Nézz rá naponta legalább egyszer úgy, hogy kíváncsi vagy, nem aggódsz.

Meglátod: egy pillanatnyi nyitottság is csodát tehet.