Számos ismerősöm jár önismereti tréningekre, képzésekre. Az önmagunkkal való törődésnek egy formája - az érintettek szerint. Konkrét döntéshelyzetben nyilván kevésbé használhatók az ilyen önismereti jellemzők. Pályaválasztás esetén például öndefinícióra van szükség. Azért nem önismeretre, mert az öndefiníció egy célzott, konkrét információegyüttes. Például, ha megkérdezünk valakit, hogy mi érdekli, akkor azt mondja, hogy feltöltik őt az emberek, az utazás, bizonyos sportok, olvasás, autók és így tovább.
Pályaválasztás esetén viszont ennél jóval konkrétabbnak kell lenni: milyen mértékben szeretem az irányítást és igénylem azt, hogy engem irányítsanak? Mennyire vagyok módszeres és mennyire használhatók az ötleteim és mennyi van belőlük? Emberekkel segítő vagy kereskedelmi kapcsolatban szeretek inkább lenni? Melyik képességcsoportom fejleszthető könnyen és melyik nagyon nehezen? Milyen konkrét feltételek teljesülése mellett érzem hasznos, értékesnek, értékteremtésnek, alkotásnak a munkámat vagy a tanulmányaimat? És még száz hasonló kérdés egyértelmű megválaszolása tisztítja ki a képet önmagunk bizonyos részéről ahhoz, hogy világosan lássuk, hogy melyik pályát, melyik oktatási intézményt, melyik alapszakot, melyik céget válasszuk. Nagyon nem mindegy, hogy mit választunk, és az is legalább ennyire nem mindegy, hogy racionálisan is meg vagyunk-e győződve a választásunkról.
