A változásra és a változtatásra úgy gondolunk, mint egy célra amit el szeretnénk érni. De a változtatás természete nem ilyen. És ha megértjük, hogy a változtatás egy folyamat, és inkább hasonlít egy nyugodtan áramló folyóhoz, mint egy célszalaghoz, akkor nyert ügyünk van, mert ezzel a felismeréssel megszűnhet a félelmünk és felszabadul az alkotó energiánk.
A változtatás gátja az ésszerű félelem. Ha változtatni akarunk bármit az életünkben, akkor kezdenünk kell valamit a félelemmel, de nem közvetlenül.
A változtatástól (ismeretlentől) való félelem feloldása két lépcsőben történik. Az első lépcsőről volt szó az előbb, amikor azt mondtam, hogy ismerjük fel a valóságot és szemléletváltást javasoltam: a változtatás nem célszalag, hanem egy csöndesen áramló folyó. A folyót nem szorítja az idő. A folyó időtlen, tehát szabad.
A félelmet teljesen nem lehet feloldani, de a második lépcső meglépésével 90%-ban meg lehet szabadulni tőle. A maradék 10% szükséges, mert természetes. Nem valami rossz dolog, hanem természetes hajtóerő.
A félelem feloldásának második lépcsője a tervezés. Minden egyes tervezésre utaló gondolattal elpárolog és eltűnik a légben 10-20% félelmünk. Néhány tervező gondolat és máris megszabadultunk a félelem nagyobb részétől.
A világ legfélelmetesebb dolga a változás. Legfélelmetesebb feladatunk pedig a változtatás. És egyben a legizgalmasabb, mert olyan alkotó energiákat szabadít fel bennünk, amik létezéséről álmodni sem mertünk. És leginkább személyiségfejlesztő is, sőt azt kell mondjam, hogy a leggyönyörűségesebb érzés a világon!
