„Mi leszel, ha nagy leszel?” – Mit kell most tudnod a jövődről?

A reggeli kávét tejesen vagy feketén kéred? Szendvics vagy zabkása? Jobbra vagy balra indulsz a sarkon? Ezeket a döntéseket nap mint nap meghozzuk, néha félálomban, néha automatikusan. És tudod mit? A legtöbbször egész jól elvagyunk velük. Mert ezek hétköznapi, kockázatmentes döntések. A világ nem dől össze, ha ma a zabkása helyett rántottát eszel.

Na de mi a helyzet azzal, amikor tizenhat évesen megkérdezik tőled: „Mi leszel, ha nagy leszel?” És te válaszolsz. Mert illik. Mert „már ilyenkor tudni kell”.

Csakhogy a pályaválasztás nem olyan döntés, mint hogy milyen övet vegyél fel a nadrágodhoz. Ez nem egy döntés, hanem döntések sorozata, egy lavina, amit egyszer elindítasz – aztán ha nem figyelsz, maga alá temet.

És most kapaszkodj meg: ezt a döntést általában benyomások alapján hozzuk meg. Mert tetszett az a tanár. Mert jófej volt az a nővér a kórházban. Mert láttál egy szép irodát az egyik sorozatban. Ennyi? Tényleg ezért mész jogra, vagy mérnöknek, vagy informatikusnak?

Fiatalon, valódi élettapasztalat nélkül, minimális munkaerőpiaci rálátással gyakorlatilag lehetetlen jó döntést hozni. És persze, hogy nem lehet, hiszen honnan is tudnád, milyen érzés évtizedekig egy szakterületen dolgozni, miközben te még azt sem tudod, hogy hétfőn mit ebédelsz?

Egy illúziót hivatás helyett?

A helyzet az, hogy a legtöbben nem is a szakmát választják, hanem egy illúziót. A döntéseik pedig – nem meglepő módon – rendszerint nem azt az életet hozzák, amire számítottak. Ehelyett jönnek a fölösleges kanyarok, az önkeresés évekig, újrakezdések, felesleges képzések, kiégett húszévesek, motiválatlan diplomások.

Miért? Mert senki nem mondta, hogy egy ekkora döntéshez több kell, mint benyomás.

Több tucat szempontot kéne mérlegelni. Személyiségtípushoz illeszkedés, stressz-szint, munkaidő, fizetés, fejlődési lehetőségek, elhelyezkedési esélyek, életstílus, hosszú távú kilátások. És nem csak a szakmáról, hanem önmagadról is kellene ismereteidnek lenni.

Szóval legközelebb, amikor azt mondják neked, hogy „válassz pályát”, csak kérdezd vissza:„Tudsz ajánlani egy jó pályaválasztási szakembert?”