Ki választ pályát?
- Bakk L. Zalán
- Sep 18
- 2 min read

Na, beszéljünk nyíltan. Ki választ pályát?
Nem a szülő. Nem a tanár. Nem a pályaválasztási tanácsadó.
Hanem a fiatal maga.
Igen, ő az, aki végül odaáll az elvárások elé, ő végzi el a képzést, ő éli meg a mindennapokat. Akkor miért van az, hogy a szülők, tanárok és mindenféle “felnőtt okosok” gyakran úgy érzik, a meg kell mondaniuk a választ?
Pedig a szerepük óriási – csak nem ott, ahol gondolják.
A szülő dolga
Nem, nem az, hogy kijelölje az utat: “Fiam, orvos leszel, pont.” A szülő legnagyobb ereje a biztonságos háttér és a biztatás. Hogy a gyerek merjen gondolkodni, kipróbálni, kísérletezni – és hibázni. Egy szülő akkor segít igazán, ha nem a saját álmait akarja a gyerek nyakába akasztani, hanem megtanul kérdezni, hallgatni és támogatni.
A tanár szerepe
A tanár nem HR-es, nem coach, nem karrierépítő specialista. Viszont óriási hatása van: ő az, aki felkeltheti a kíváncsiságot, észreveheti a tehetségeket, visszajelzést adhat arról, miben erős a fiatal. Egy jó tanár nem kijelöl, hanem ajtókat nyit: megmutatja, milyen irányokba lehet továbbmenni.
A pályaválasztási tanácsadó szerepe
Na, itt jövök képbe én. Az én feladatom sem az, hogy eldöntsem a jövőt helyette. Hanem hogy eszközöket adjak a kezébe: célzott önismerethez segítsem, információkat adjak hivatásokról, személyre szabott pályalehetőségekről, karrier lehetőségekről. Én vagyok az, aki összeköti a pontokat: a gyerek személyiségét, a szülő támogatását, a tanár meglátásait – és ebből kirajzolódik az út.
A fiatal szerepe
És akkor térjünk vissza az elejére: végső soron ő dönt. Ha minden támogatója teszi a dolgát. Ha megelőlegezzük neki a bizalmat. Ha tanítjuk gondolkodni, mérlegelni, és felelősséget vállalni a döntéséért.
Mert a pályaválasztás nem arról szól, hogy “Mit tanuljak, hogy legyen papírom?”. Hanem arról: Milyen életet szeretnék élni, és milyen úton tudom ezt megteremteni?