A rövid válasz az, hogy valamikor 30 és 40 éves kora között. Ennél korábban csak éppen csinál valamit.
Nagyon jól megfigyelhető ez az igazság, ha kissé elkezdünk kutatni közismert és szakmájában elismert személyek életrajzában. Egyesek, mint pl. Vekerdy elmondták magukról egy-egy interjúban.
Hogy is van ez?
Belső meggyőződéssel pályát választani egy racionális beállítottságú lény számára akkor lehetséges, ha már rendelkezik komoly önismerettel. És hogyan lehet ilyen valódi önismerethez jutni? Önkéntes és tudatos felelősségvállalás útján. Ez az időszak a legritkább esetben esik egybe a középiskola idejével egy mai fiú számára. Inkább csak a felsőoktatásban indul és a szakmai gyakorlat során lendül be (és ott is csak jó esetben) a felelősségvállalás, vagy tágabb értelemben véve a proaktivitás. Röviden tehát arról van szó, hogy az a képesség, hogy egy fiú felelősséget vállal az életéért, többé nem hibáztat más valakit a kudarcaiért, hanem saját kezébe veszi a problémamegoldást - ez a pályaválasztás és a szakmai önazonosulás alapja.
Most tényleg arról beszélünk, hogy egy mai férfi 10-20 év késéssel választ valójában pályát?
Egész pontosan arról beszélünk, hogy a mai fiatal férfi nem várhatja el magától, hogy tökéletes azonosulás érzésével végezze a választott munkáját. Talán kissé elnézőnek érdemes lenni magával, amikor nem érez motivációt, de proaktívan szükséges hozzáállnia a munkájához, mert ez fogja meghozni számára az erőt, az önazonosságot és a teljes férfiasságot.
Mi a megoldás?
A megoldást a személyiség megérésének tudatos kivárása mellett a tudatos, racionálisan is megalapozott pályaválasztás jelenti. Azért írtam, hogy "racionálisan is", mert a pályaválasztás alapvetően érzelmi kérdés, amit racionalizálni szükséges a későbbi jelentős pénzszükséglet miatt. Egy fiatal lány már 13-14 évesen érezheti, hogy mivel akarja elfoglalni magát a gyermekvállalás előtt és után. És ha valaki visszajelez neki, akkor bátran fel is tudja vállalni. Egy fiú kicsit később, általában 16-17 évesen érzi, hogy körülbelül mit szeretne kezdeni az életével. A pályaválasztási tanácsadó segít nekik tudatosítani önmagukat és ésszerű pályatervet lefektetni.
Mi a helyzet azokkal, akik harmincas éveik táján vannak és nem elégíti ki őket a jelenlegi munkájuk?
Ők a pályamódosítók. A mienknél érettebb görög és keleti kultúrákban a férfiak számára a pályaválasztás ideje a harminc éves kor volt, a nők számára még később, de erről majd máskor. A pályamódosítók abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy tapasztalatokkal a hátuk mögött, minimális segítséggel de valódi belső meggyőződéssel és proaktivitással tökéletes pályaválasztási döntést képesek hozni.
