Csak kevesen nem ismerik közelről azt az áldatlan érzést, amikor a súlyos lemaradás érzésével kell dolgozni! Ennél motiváció emésztőbb már csak az az érzés lehet, amikor egy mai huszonéves csak első ránézésre a választotta neki való pályát, de most sodródik a nem neki való úton. Lehet, hogy jól fizető és piacképes pályát választott, de ő egy másik hasonló pályára alkalmas a személyes munkaérdeklődése és/vagy képességei és/vagy munkamódja alapján.
Csabának jó kézügyessége van, jó gyakorlati érzéke, de túlzottan vágyott az elismerésre és a biztonságot ígérő pályára, azért sebésznek készült. Kínlódás volt neki az egyetem, majd végül háziorvos lett, hogy legalább pénze legyen, de az első pillanattól halálosan untatja a rendelés. Ügyfelem, Péter, majdnem építészmérnöknek ment valódi műszaki beállítódás nélkül, de a kétségeitől hajtva hallgatott a józan eszére, és kiderítettük, hogy ideális gazdasági személyisége van és biztos vagyok benne, hogy maximálisan sikeres marketing menedzser lesz belőle nem is sokára. Dóri fizika, matematika tanárságban gondolkodhatott, bár semmi kedve nem volt hozzá. Közös erővel kiderítettük, hogy speciálisan ideális mérnök agya van: formatervező mérnök lesz belőle.
A pályaválasztás legnagyobb károkozója az elvesztett idő okozta frusztráltság, annak az érzése, hogy talán rossz irányba megyek, nem a helyemen vagyok. Előadásaimban nem győzöm hangsúlyozni, hogy a sikeres pályaválasztási döntéshez valamire jó lehet a megérzés, de a legtöbb esetben, még az is pontatlan lehet, mint az előbbi és sok száz másik esetekben láthattam, néha talán már túl későn. A megérzést meg vizsgálni tételesen, hogy a vonásaimhoz passzol-e, mert könnyebb mellé nyúlni, mint szerencsésen ráérezni. Ráadásul motiváció szempontjából sem mindegy, amikor majd a nehézségekkel találkozom, hogy pontosan tudom-e ez az én utam, ez az én helyem, itt kell megállnom a helyem. Nehézséggel szemben az érzés elpárolog és csak a tudatos meggyőződés képes elég erőt adni egy emelt szintű érettségi, egy meglehetősen nehéz vizsga vagy egy húzós állásinterjún való sikeres helytállásban. Arról már nem is beszélve, hogy tényleg ezeket vagy azokat a tevékenységeket akarom-e végezni egész életemben, azaz először nem felsőoktatási intézményt kell választani, hanem munkatevékenység csoportot és pozíciót, azt ezektől visszafelé gondolkodva végül megnevezni az alapszakot.
