"Egy férfi 30 és 40 éves kora körül választ valójában pályát" témájú két nappal ezelőtti bejegyzésemre feleségem lelkesen azt kérdezte/kérte, hogy a nők pályaválasztási igényeiről mikor írok.
Tehát mikor és hányszor választ pályát a nő?
A választ bonyolult, mint a női lélek :) Rögtön szeretném tisztázni, hogy miért csak a nők pályaválasztását említem és a lányokét miért nem. A férfikorhoz kell viszonyítanom, hogy jól érthető legyen. Egy férfi abban a percben férfi, amelyik percben úgy dönt. Megfordítva a gondolatot: egy férfinek élete minden percében akarnia kell férfinek lenni ahhoz, hogy férfinek érezhesse magát és a nők is annak értékelhessék. Ezzel szemben egy lány az első menstruációjától kezdve nőnek érzi magát. Tizenkét éves korától nőnek érzi magát, ezért - a férfiakhoz viszonyítva - különösebben nem kell semmit gondolnia vagy tennie. Ezzel szemben a férfi annyi percet él meg férfiként, amennyiről úgy dönt. Persze ezt csak akkor képes egy férfi megtenni, ha tudja, hogyan kell. Minták nélkül nem fog menni. Ezzel szemben a nőnek nem kellenek minták, csak támogatni (valójában csak hagyni) kell, hogy ösztönösen kibontakoztassa a teljes nőiességét.
Két fajta nő van. Az egyik a természetes nő (ideális körülmények), a másik a valamilyen mértékben emancipált nő. A természetes nő legalább háromszor választ pályát életében. Tinédzserként azért választ pályát, hogy kitöltse valami nem haszontalannal az idejét az anyaságig. Második, mint a természetes nő életében minden választás, magától értetődő lesz: anyává válik.
A feleséggé válást azért nem említem, mert a természetes nő a feleség szerepét valójában csak a gyermekek után fogja valójában napirendre venni. De ez nem is baj, mert egy fiatal férfi sem alkalmas még férjnek, inkább egy gyakorlatias mentorra van szüksége a felesége személyében, aki folyamatosan bátorítja a férfivá érés, a felelősségvállalás útján. A okos fiatal nő a támogatás során nem is említi a férfiasság kérdését, hanem a férfit az életszerepei és a karrier elképzelései megvalósítására, a felelősség vállalásra (proaktivitásra) bátorítja.
A nő harmadik pályaválasztása a gyermekek kirepülése körül alakul ki. Ha lehetőség adódik, akkor a férje vállalkozásában lesz a legértékesebb munkaerő. Miért? Mert feleség akar lenni, bibliai szakkifejezéssel élve a férje segítőtársává szeretne válni.
A 100%-ban természetes nő kevés, mint a fehér holló, ha egyáltalán létezik. Nem látok olyan családokat nagy számban, ahol az apa soha nem hozza olyan helyzetbe a lányát, hogy férfi viselkedésmintához kelljen nyúlnia a lányának. A fiatal férjekről nem is beszélve. Ilyen például a harcos szerep. Én azt látom, hogy minél nagyobb városban él egy nő, annál véresebb karddal rohangál. A jó hír az, hogy idővel ez a véres kard kiesik a nő kezéből. Nem tudja letenni, mert a nő nem így működik, a nő elsősorban reagáló lény. Ahogyan erősödik mellette a férfi, úgy lazul a keze a kard markolatán.
Az emancipált nő (férfihiba okozza, ezt soha ne felejtsük el mi férfiak!) kettős életet él addig, ameddig nem lesz a társa egy kialakult férfi. Emiatt gyorsabban is telik felette az idő, ami talán a férfi számára a legnagyobb veszteség.
A férfinek meg kell értenie, hogy minden felelősség az ő vállára fog kerülni idővel és pont ettől lesz gyönyörrel teljes a férfikor. Minden férfi irányításra született, csupán egyesek befolyása szűkebb körre, míg másoké tágabb körre terjed ki. Bizonyos dolgokat csak a férfiak tudnak, a nőknek ezek hosszú távon elhordozhatatlanok.
A férfi legyen férfi, hogy a nő is nő lehessen 100%-ban!
A nők pályaválasztásáról kissé hosszúra nyúlt a bevezető, következő bejegyzésemben folytatom.
Ha tetszett a tartalom, kérlek oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
