Fiatal, lényeges munkatapasztalattal még nem rendelkező első pályaválasztók esetében attól függ, hogy milyen távra tudunk azonosulni érzelmileg a döntéshelyzetünkkel. Ez egy hihetetlen fontos kérdés. Felnőttek esetében pedig megint más a helyzet.
Mi az a két fő hiba, ami fiatal és felnőtt pályaválasztók számára megnehezíti a testhezálló foglalkozás megtalálását?
Első foglalkozását választó személy, főleg fiatal esetén természetszerűleg igen fontos a tanulás, az iskola helyszíne. Egyrészt azért mert erre van szocializálódva, ezért hozzá hasonló személyiségű tanuló csoportban jobban teljesít. Másrészt azért, mert első pályaválasztó fiataloknál általában még nem erős a szakmai elköteleződés igénye, mivel a felelősség vállalásban még nincs elegendő gyakorlata. Ami általában dominál, az a presztízs, a pénz vagy éppen a szülői elvárás.
Alapelv szerint csak olyan szempontokra lehet építeni a fiatal választását, amit a választás időpontjában felismerni és elfogadni képes. Tehát arra nem lehet alapozni, amit később fog fontosnak tartani, akkor sem, ha megjósolható. Ezért a pályaválasztási tanácsadó vagy a szülő olyan pályákra kell ráirányítsa a pályaválasztó figyelmét, amelyek a megjósolható szempontoknak is megfelelnek vagy meg fognak felelni a szükséges időpillanatban.
Az olyan pályaválasztó személyek esetében, akik harmincas vagy negyvenes éveikben járnak más a helyzet. Munkatapasztalattal, kipróbált önismerettel bírnak. Az ő esetükben a hibalehetőséget az adja, hogy a meglévő képzettségük és munkatapasztalataiktól nem kívánnak elég messzire tekinteni. Bezavarhat a választásba a múlt ahelyett, hogy segítene megtalálni az igazán megfelelő foglalkozást, vagy a testhezálló pozíciót.
