„Ne hagyjuk, hogy az előítéletek határozzák meg a fiatalokat”

Az előbb az irodaházunk ablakát két nyugdíj körüli úriember takarította. Megkérdeztem, hogy alkalmazottként dolgoznak-e, vagy vállalkozóként végzik a munkát. Mint kiderült, vállalkozóként vannak jelen az épületben. Elismerésem mellett meg is jegyeztem, mennyire tiszteletre méltó, hogy ebben az életkorban is aktívak és önállóak.

Erre ők azonnal rátértek a mai fiatalokra: „A mai fiatalok életképtelenek. Őket nem érdekli semmi, csak a telefonjuk.” Amikor finoman jeleztem, hogy ez azért nem ilyen egyszerű, és nem lehet egy egész generációt ennyire leegyszerűsítve megítélni, még erőteljesebben hangsúlyozták: „A fiatalok 99%-a ilyen.”

Ez a pár percnyi beszélgetés emlékeztetett arra, mennyire gyakori az előítélet és a tájékozatlanság társadalmi szinten. Egy-egy általánosítás könnyen arroganciába csaphat át, és megerősítheti azt a képzetet, hogy a fiatalok valójában „életképtelenek”. Pedig a valóság sokkal árnyaltabb: a fiatalok kíváncsiak, kreatívak, és sok esetben csak a saját motivációjukat és eszközeiket kell megértenünk ahhoz, hogy kibontakozhassanak.

Szülőként különösen fontos, hogy ne hagyjuk, hogy az ilyen előítéletek befolyásolják a fiatalokhoz való hozzáállásunkat. Ha minden generációt az előző tapasztalataiból kiindulva ítélünk meg, könnyen elszalaszthatjuk azokat a lehetőségeket, amikor segíthetünk a gyermekeinknek megtalálni az útjukat és a motivációjukat.

A pályaválasztás, a karrierépítés és a személyes fejlődés támogatása során az egyik legfontosabb feladatunk az, hogy kíváncsian, nyitottan és ítélkezés nélkül közelítsünk a fiatalokhoz. Mert a tehetség, a kitartás és az elköteleződés nem a telefonhasználattól függ – hanem attól, hogy a környezet mennyire képes meglátni és támogatni őket.