Az életünk érzésekről szól. Racionális keretben, de érzésekről. Olyannak tartjuk az életünket, amilyennek érezzük. Lehet, hogy az életünk sokkal jobb, mint amilyennek éppen érezzük, de gyakran előfordul, hogy tények helyett is az érzés számít. Mit tehetünk azért, hogy megelégedettnek, boldognak érezhessük magunkat? Olyan dolgokat válasszunk, amik a megelégedettség érzését biztosítják nekünk. Racionális keretben. Erről szól a pályaválasztás és a továbbtanulás megtervezése is.
Négy személyiségvonásunk mutatja, hogy merre érdemes mennünk pályaválasztáskor: érdeklődés, képességek, értékek, munkamód. Más szóval ezt a négyet így mondhatjuk: mit csinálok szívesen, miben lehetek jó, mi érték számomra, milyen körülmények között teljesíthetek kiemelkedően? Az első kettőről, az érdeklődésről és a képességekről előző bejegyzéseimben írtam. Most lássuk a harmadikat, az értékeket.
Tizenöt értékkör létezik: a szellemi ösztönzés, a munkateljesítmény, az önérvényesítés, az anyagi ellenszolgáltatás, altruizmus (segítő), kreativitás, társas kapcsolatok a munkahelyen, irányítás, változatosság, esztétikum, függetlenség, hierarchia (pontosan tudhatom az elvárásokat), munkával kapcsolatos biztonság, fizikai környezet. Ezek közül mindenki esetében 5-6 alkotja az ő vezető értékeit.
A racionális feladat: olyan pályát válasszon mindenki, ahol beteljesülnek az ő vezető értékei és ezért értékteremtőnek fogja érezni a mindennapi munkáját és a társadalom hasznos tagjának önmagát.
