"Mi a francot csináljak az életemmel?" – Az egyetemisták kimondatlan vészjelzése

Lépjünk túl a szép brosúrákon meg az „életed legszebb évei” dumán. Egyetemistának lenni ma már nem a nagybetűs szabadságot jelenti, hanem inkább azt, hogy összezárnak egy csomó fiatal felnőttet rengeteg elvárással és nulla valódi útmutatással. A legtöbben meg csak bámulják a Google-t, a LinkedIn-t vagy a plafont, és magukban mormolják: „Mi a francot csináljak az életemmel?”

És ez nem túlzás. Ez a valóság.

A tanácstalanság általános. Nem ciki, nem gyengeség – hanem az új norma. Diplomát szerzel, de közben fogalmad sincs, hogyan kellene megszervezni az életed. Milyen szakma való neked? Milyen életet akarsz élni? Hogyan gazdálkodj az időddel, a pénzeddel, az energiáddal? Senki nem tanította meg.

És itt jön a képbe a hiány: égő szükség lenne személyes és szakszerű támogatásra az életszervezésben. Nem motivációs idézetekre az Instán. Nem sablonos karriertanácsokra. Hanem valódi, emberi, testreszabott segítségre. Valakire, aki nem csak azt kérdezi meg, hogy „mi érdekel?”, hanem azt is, hogy „hogy vagy?” – és utána segít összerakni egy működő életstratégiát.

Konkrétan mire lenne szükség?

• Valódi pályatervezési tanácsadásra, ami túlmutat azon, hogy „nézd meg ezt a szakmát, jól fizet”.

• Időmenedzsmentre tanításra – nem, a Google Calendar nem old meg mindent.

• Mentális támogatásra – egy safe space, ahol kimondhatod, ha fogalmad sincs, mit akarsz.

• Pénzügyi alapok oktatására – mert az „élj a mának” mottó aranyos, de a számlák nem kérnek haladékot.

• Életstratégiai gondolkodásra – hogyan alakítsd ki a saját utad, ahelyett, hogy sodródnál.

Ez nem luxus. Ez alap.

És most jön a lényeg: nem kell egyedül csinálnod. Nem kell magadnak kitalálnod az életet egy rakás szorongás és bizonytalanság közepette.

👉 Fordulj a pályatervezési tanácsadóhoz. Komolyan. Ne csak akkor, amikor már válságban vagy, hanem most. Amíg még lehet irányt váltani, kísérletezni, tanulni – emberszámba véve magad.

Az élet nem egy sablon. De lehet hozzá segítséget kérni. És ez nem gyengeség – hanem baromi nagy bátorság.