Megélhetésért vagy valami többért dolgozunk?

Tényleg ezért járunk be nap mint nap dolgozni – hogy kifizesd az albérletet, a számlákat, meg talán egy hétvégi pizzát? Ennyi lenne? Ez az élet célja?

Persze, tudjuk a választ: „Hát valamiből élni kell!” – és ez igaz is. De valahol útközben mintha elfelejtettük volna, hogy a munka nemcsak a túlélésről szólhat. Nem csak arról, hogy kihúzd a hónap végéig, aztán kezdődjön elölről az egész. Lehet(ne) ez másképp is.

Mi lenne, ha nem csak a számlák diktálnák, mit dolgozol?

Van az a fajta munka, amit nem csak elvégzel, hanem átszűrsz magadon. Ahol nem a ketyegő óra miatt tartasz szünetet, hanem mert tényleg belefeledkeztél. Ahol úgy vagy fáradt a nap végén, hogy közben valami értelmeset tettél le az asztalra. Ahol alkotsz. Hozzáadsz. Értéket teremtesz.

Ezt hívják testhezálló munkának. Olyasminek, ami nem csak egy tetszőleges szék a munkaerőpiaci sakktáblán, hanem a saját helyed.

És hogy jön ehhez a pályaválasztás?

Úgy, hogy ez az egész – az alkotás öröme, a belső motiváció, a valódi elégedettség – nem ajándékcsomagban érkezik. Ezt tudatosan, okosan, időben kell választani. Már akkor, amikor a legtöbben még azt sem tudják, mit akarnak vacsorázni, nemhogy 10 év múlva mivel foglalkozni.

És itt jön a hidegzuhany: segítség nélkül nem fog menni. Nem szégyen tanácsot kérni. Nem ciki szakemberhez, pályaorientációs tanácsadóhoz fordulni. Nem a „gyenge” lépése ez, hanem az okosé.

Válassz most. Mert különben majd más választ helyetted.

A rendszer, a „piac”, a véletlen, a szülő, az ismerős, vagy épp a legközelebbi fizető álláshirdetés. És lehet, hogy jól fogsz keresni – de közben belül lassan elfogysz.

Dolgozni fogsz. De élni?