A fák tavasszal rengeteget hajtanak, ahogyan nekünk embereknek is millió ötletünk van egy-egy, a személyiségfejlődésünk számára aktívabb időszakban. A gyümölcsfáim millió hajtása közül elég sokat lemetszek. Miért? Mert eldöntöm, hogy mely hajtásokat, ágakat akarok megtartani és fejleszteni, és melyekre nem lesz szüksége a fának a jövőben.
Ha nem metszem, akkor is saját maga számos ágát hagyja majd lassan elszáradni, mert valóban csak útban lesznek neki. A fa nem tudja előre, hogy melyik hajtása tart jó irányba, ezért utólag gondolkodik. Én, ha értek hozzá, láthatom előre a jó fejlődési irányt és a metszéssel időt spórolok neki, célirányosabban tudja az erejét felhasználni.
Van, aki úgy gondolja, hogy a hibák, a téves irányba indulások, kudarcok szükségesek, mert azokból jutunk igazi önismeretre. Én ezzel szemben azt gondolom, hogy ha egy mai fiatal egyből a jó irányba indul el, akkor is "hozzá fog jutni" elegendő kínos tapasztalathoz, amire az önismeretének szüksége van, mert ezüst kanál hiányában, mindenképpen amúgy is küzdelmes lesz.