Önmagam torz érzékelése és a kiút az életemhez - ne a félelmeim döntsenek helyettem

Képzeld el Annát. Kiskora óta azt hallja otthon, hogy „a művészetből nem lehet megélni”, „rajzolni hobbiból lehet, nem munkából.” A szülei könyvelők, logikusak, biztonságra törekvők. Anna viszont minden szabadidejében grafikázik, illusztrál, vizuálisan gondolkodik. De amikor dönteni kell, elnyomja magában ezt az egészet, és beiratkozik egy gazdasági szakra – „mert azzal lehet mit kezdeni”.

Csakhogy két év után teljesen kiég. Semmi nem motiválja, sőt, úgy érzi, mintha nem a saját életét élné.

És igaza van: nem a saját döntése volt, hanem a régi félelmeké, amiket éveken át mások pakoltak rá. 

Azt hitte, hogy „nem való művésznek”. Pedig csak átvett egy hazugságot.

Egyéni önismereti munkával – ahol személyre szabott kérdések és gyakorlatok segítettek neki – végre elkezdte meglátni, hogy nem az a baj, hogy nem elég jó. Hanem az, hogy eddig valaki más értékrendje alapján hozta meg az élete döntéseit. Ma már designerként dolgozik – és nem, nem halt éhen.